Jobbágyi településnév eredete

„A község nevének eredete mai is vitatott. Meglétéről egész a XII. század elejéig semmit sem tudtunk. Az első írásos forrás, amelyről feltételezik, hogy Jobbágyira utal, 1229-ből való. A Váradi Regestrumba írták le először a nevét: praedium, campestre, nomime Jobagi.”¹
A következő írásos forrás, mely valószínűleg Jobbágyi település létét feltételezi 1260-ból való. „A Váci Káptalan által kiállított bizonyságlevél felsorolt több községet, úgy mint: Gyúr, Gede, Szurdok és mellettük megnevez egy Mikeudhatwana helységet is. Lehet, hogy ez már Jobbágyi? A Nagy-Hársas oldalában ma is található egy Mikónak nevezett völgy.”²
Hitelt érdemlően Jobbágyi neve az 1300-as évek óta bizonyítható. „Nevét újvári várjobbágyokról kaphatta. A XIV. század elején az örökös nélkül elhalt Zaar Miklós és András birtoka volt, akik Aba nembéli Demeter tárnokmester Pata birtokát elpusztították, s ezért a király Demeter mesternek adta, s határát 1326-ban megjáratta részére. A Vár-hegy a Jobbágyiak várára enged következtetni. Az akkori határvonal a falu mati határt követi, s mivel a Zagyva két partjára terjed, 1325-ban részben Nógrád, részben Heves megyében fekvőnek írták, de 1328-ban, amikor Demeter mester átadta feleségének, Garai Katalinnak már csak Heves megyéhez tartozott. 1329-ben a király hetivásárt engedélyezett rajta Demeter részére.”³
„A helységnév a jobbágy főnévből keletkezett. Értelme: jobbágyoké, jobbágyok falva, illetőleg Jobbágyé, Jobbágy birtoka.”⁴ Kik voltak a várjobbágyok? Az Árpád-korban a királyi katonai szolgálatban álló vitézek alsó csoportját nevezték így. Ők alkották a királyi vármegyeszervezet katonaságát, de nem koncentrálva, hanem várjobbágyfalvakba telepítve, ahol két-öt várnépbeli család művelte földjeiket. Ezek a földek utódaikra nem voltak örökíthetők.
Egészen más a falu nevének jelentése, ha az elnevezés az 1300-as évek elején keletkezett. A XIV. században jobbágy szóval már nem a várszervezet katonáit nevezték, hanem a földesúri hatalom alatt élő népeket, elsősorban a földművelő parasztokat. Ebben az esetben a község róluk kapta a nevét. Olyan település lehetett tehát, ahol csak jobbágyok éltek.
A harmadik lehetőség az, hogy a Jobbágyi család volt a falu névadója. Valóban élt ilyen nevű család a XIV. században itt, azonban csak az 1300-as évek második felében vette föl a Jobbágyi nevet.

Jobbágyi ősi nevét majdnem elveszítette. 1951. február 6-án született vb. határozat kimondta, hogy a községnek a reakciós időkre emlékeztető Jobbágyi elnevezés megváltoztatása miatt jegyzőkönyvi kérelemmel fordult a Belügyminisztériumhoz. E határozatban kérte, hogy a község nevét Kossuthvárosra, Szabad-Mátrára vagy Szabadságházára változtassa. A határozat indokolása az alábbi: „Így kellett határozni, mert a község egy erőteljes ipari fejlődésnek indult község, a régi reakciós községnév nem felel meg a község fejlődésének.”.

A település története

A település területe már az ősidőkben lakott volt. 1984-ben a Vár-hegy lábánál levő egykori homokbányában pattintott kőeszközök, marokkövek, kaparóeszközök, nyílhegyek mellett mamutcsontok is előkerültek. Már a múlt század elején is találtak a területen - Szent Ivány Farkas birtokán - az akkor még működő kőbányában és a Homok dűlő déli részén mamutcsontokat és kőeszközöket. A paleolit kor vadászai tehát jártak ezen a vadban oly gazdag vidéken, ahol megtalálták a szerszámkészítéshez szükséges andezitet és kovakőért sem kellett túl messzire menni. A Zagyva folyó és mocsarai, a környező erdők, kedvező terepet jelentettek a gyűjtögető, halászó, vadászó, életmódot folytató ősembernek. A kiváló adottságokkal rendelkező területen megjelentek a települések is, amelyek jelenlétére utaló nyomok - csiszolt kőeszközök, égetett cserépdarabok - a falu határában több helyről is előkerültek. Bronzkori leletekben is bővelkedik a vidék. Az i. e. XX. századtól mintegy 1200 év történetéről szólnak a régészeti emlékek és lelőhelyek. Jobbágyi az 1300-as évektől kezdve jelentős település. Az 1332-ben készült pápai tizedjegyzékben már szerepelt temploma. Akkori temploma kéthajós, gótikus stílusban épült.
„A XIV. és XV. században Jobbágyiban olyan birtokosok éltek, akik fontos szerepet játszottak a megye és nem egyszer az akkori történelmi Magyarország politikai életében. Az 1340-es években az Aba nemzetségbeli Szalánczi Miklós erdélyi vajda volt az ura a falunak. 1344. június 15-én jobbágyi és szurdokpüspöki birtokaira I. Lajos királytól pallosjogot nyert. Halálos ítéletet is hozhatott. Miklós vajdát tartják Jobbágyi család ősének 1424-ben a híres és művelt Tar Lórin és fiának Rupertnek, 1465-ben Guthi Országh Mihálynak volt birtoka a községben, amely később Országh és Nánai Kompolti családra szállt.”⁵ 1406-ban Zsigmond király a település határának egy részét a budai Szent Zsigmond prépostságának adományozta. Jobbágyi az 1500-as években is jelentős település volt. Az 1546-os és 1580-as török adóösszeírások alapján a falu lakosságát 150-300 fő közöttire teszik. Ezt támasztja alá az a tény, hogy az első felmérésen alapuló részletes Magyarország térképen (1528) nevét feltüntették. Készítője Bakócz Tamás esztergomi érsek Lazarus nevű titkára volt. 1546-ban Jobbágyi népe már a törököknek adózott, ugyanakkor adófizetéssel tartozott a nemesi vármegyei urainak is. A mintegy száznegyven éves török megszállás alatt a település, ha nem is virágzott, de nem is pusztult el. A lakosság, jól-rosszul, de átvészelte a mintegy száznegyven éven át tartó török megszállást. Szomszéd András Egy falunak két temploma című művében egy idézettel érzékelteti a környező falvak, köztük Jobbágyi vészterhes napjait. Az idézet egy jobbágyi illetőségű Deák Gáspártól való: „1683 Esztendőben a midő tudni illik Bécs aló ment a pogányság mingyarast akkor kezdett pusztulni a Cserháton lakos Szegeségh, nevezet Szerint ezek (:) Jobbágyi, Szanto, Leörénczy, Heréd, Kálló, Kökényes, Héhalom, Palotashatvan, Dengelegh, Tarcsa, Kűrt nevű Falukk minden marhájokat el haitván…” „mindazonáltal Bécs alól a Poganysagh ismét alá nyomakodván azutan a Lengyel (Sobieski által vezetett 16 000 fős csapattest) a’ ki még meg maradott volna ezen Szirák, Bér, BujákFalva, Ecseg, Csécse, Szőllős, Bárkány, Verebély nevő Faluk lakosinak marhájokkal együtt el hajtotta – és midőn az Kereszténységh Budat megh Szállotta volna, … itt Hatvannál feküdvén Táborban a Pogánysagh s fel alá járván Sákmányra, a Jobbagyi Templomot fel verte s – abban talált minden gabonájokat portékajokat el hordotta … Ezekre nézve az Emberek is másfél Esztendő forgása alat egyszeri, másszori elszéletenek.”  
A település régi gótikus katolikus templomát már 1693-ban is megemlítették és erről az épületről találhatunk feljegyzést az 1711., 1715., illetve az 1725-ös Canonica Visitatiókban is. Szárnyas-oltáráról 1727-ből, kishuszár-tornyáról 1746 és 1773-ból is származnak adatok.
A község lélekszáma 1709-ben megközelítette az ötszázat. 1715-ben már egy malom is állt a Zagyva partján. Az első jelentősebb összeírás 1715-ből való. Ennek alapján Jobbágyiról a következőket tudhatjuk meg. Ebben az időben 18 jobbágy- és 6 zsellércsalád lakott a faluban, akik 328 köböl (hold) szántóföldön gazdálkodtak, kétnyomásos rendszert alkalmaztak. A földterület egyik felél vetették be csupán, a másik felét ugarnak hagyták, legeltetéssel hasznosították. Továbbá 35 kaszás réttel is rendelkeztek, amelyet gyakran veszélyeztetett a Zagyva áradása. A jobbágyok kezén volt még 60 kapás szőlő. Fő termények: búza, árpa és zab.
A Rákóczi-szabadságharcot követő években is folytatódik a népességnövekedés. 1778-ban és 1779-ben járvány szedi áldozatait Jobbágyiban.     
A templom átépítése és bővítése a plébánia adatai szerint 1796-ban keleti irányban és 1802-ben keleti irányban (ekkor kapott új tornyot is a régi délnyugati sarkon elhelyezkedő torony helyett) történt meg. Jelenlegi domináló stílusjegyei alapján barokk. A templom egyhajós, kissé előreugró középtornyú. Főhomlokzatát szoborfülkék, koronázó, öv- és órapárkány díszítik. Az oldalfalak tagolatlanok, szentélye egyenes záródású, nagyobb íves lekerekítésekkel. A karzat két pilléren nyugvó, falai három boltszakasszal vannak áttörve.
Nógrád megyében az 1800-as évek első évtizedeiben a középbirtokosok a szőlőművelésre irányították figyelmüket. Jobbágyiban az 1800-as évek elején a földesurak – köztük Fáy András, az író – nagyarányú szőlőtelepítésbe kezdtek. Badics Ferenc Fáy András életrajza című művében röviden foglalkozik az író Jobbágyiban töltött éveivel. Idézetek a műből: „1808. május 4-én ezt írta Kazinczy Ferencnek: Én most Pesten prókátorkodom, meddig, azt nem tudom. A juristitiális napokat Nógrád vármegyében, Jobbágyiban töltöm, amelyet lakásomnak rendelt ki uramatyám.”
Jobbágyiban az első nagy tűzvész 1797-ben volt, amikor a község fele leégett. 1830. tavaszán ismét tűzvész pusztított. 1831-ben az ország északi megyéiben kitört a kolera. A járvány 1831. augusztusában érte el a községet, és még szeptemberben is szedte az áldozatokat. Másfél hónap alatt 51-en haltak meg kolerában, közülük 7 gyermek. … A járvány idején elterjedt a rémhír, miszerint a nemesek mérgezik a parasztokat. Ezt látszott alátámasztani az a tény, hogy a falu kútjait július elején fertőtlenítették. A rémhír, az elégedetlenség, a természeti csapások okozta belső feszültség nyílt lázadásban jutott kifejezésre. „1831. augusztus 23-án a falu feldühödött népe Kaszaph Pál kisnemes vezetésével rátört uraira. Baloghy Józsefet, Doboczky Ignácot valamint gazdatisztjeiket: Harmos Antalt, Lukács Jánost, és Zimányi József jegyzőt elfogták és súlyosan bántalmazták. A község papja, Jancsovics József ennek hallatán a szomszéd faluba, Szarvasgedére menekült. Innen vasvillával felfegyverzett gyalogosok és lovas parasztok hozták vissza. Itthon esküt kellett tennie, hogy a gyógyszerekben nem volt méreg. A falu plébánosa később így örökítette meg az izgalmas órákat: (Részletek a Historia Domusból.) „Jobbágyiban hazahozatván a parasztok Ítélő Székjek elejbe állítattam körülvéve néppel, asszonyokkal és vasvillákkal, kövekkel parancsoltatták némelyektől, hogy én is megkötözve a többiekhez a kórházba vettessem vallattassam és felettem lakozo Istenre a ki mindjárt a hatalmával sűllyesszen el, ha tudok mérget az orvosságban lenni, megesküdtem. Mely nagy esküvésem után végtére elbocsájtottak mivel u. m. a pap esküvésének már hiszünk, de a többi esküvése semmit sem ér. … Most éppen érkezik egy személy hozzám, akiről meg vagyok győződve, hogy tudja a nép gondolkodását és azt javasolja, hogy ne maradjak közöttük. A bosszuállásért – azt beszéli – négy üres vermet készítettek a számunkra, hogy azokban megégessenek.” A „népítéletet” szerencsére másnap a Szirákról érkező nemesi felkelők megakadályozták. A Jobbágyiban történt megmozdulást a szécsényi járás főszolgabírája viszonylag enyhén, pénzbírsággal torolta meg.”⁶
1821-ben Sréter György megépítette a település központjában a  Sréter-kúriát. A klasszicista stílusú épületet később a Bérczy- és az Apponyi-család birtokába került.

Mészöly Géza: Birkanyáj

1882 és 1887. között gyakran tartózkodott a községben Mészöly Géza festőművész, a tájfestészet kimagasló alakja. Mészöly a gimnázium befejezése után beiratkozott a debreceni jogakadémiára. 1886-ban Pestre költözött és ott folytatta az egyetemi tanulmányait. Látogatója lesz a Nemzeti Múzeumnak, ahol Kiss Bálint és Ligeti Antal gyámolítása mellett képeket másol. Ligeti figyel fel rá, és következőképpen nyilatkozik róla: „Abból a csendes jogászból lesz valaki.” A festőművész külföldi tartózkodásai után 1884-ben Budapestre költözött vissza, nyaranta többször megfordult Jobbágyiban. Az 1886-ban a Képzőművészeti Társulat 25 éves jubileumára rendezett kiállításán a Jobbágyiban festett Birkanyáj című képpel is szerepelt. 1887-ben súlyos betegség után a községben hunyt el. Emlékére a községháza falán 1987-ben a Községi Tanács és a Hazafias Népfront helyi bizottsága márványtáblát helyezett el.

1914-ben kitört az első világháború, a településen is megkezdődött a mozgósítás. A kisbíró hangos dobszóval járta a falut, és adta hírül kinek, mikor és hova kell bevonulnia. „1914-1918 között a községből 120-an vonultak be. Közöttük 66-an estek el az olasz, a szerb és a galiciai harctereken.”⁷
A veszteségeket nem igazán volt idő feledni, mivel a háború pusztításait a gazdasági váltság és hamarosan a második világháború követte.
A hősi halottakról szóló értesítések 1941-42-ben érkeztek. Ez volta figyelmeztetés, - bármilyen mesze van a front, a háború itt van. „Jobbágyiból június közepén hurcolták el azokat a tiszteletben álló családokat, amely családok évtizedek óta éltek itt: a Goldmann, a Gyémánt, a Szántó családot, valamint Reiner Ármint. Üzleteiket, házaikat lezárták, a front alatt kifosztották. 1944. nyarán még közelebb került a háború. Megjelentek az égen az első amerikai gépek. Számos légiharc volt a falu fölött. 1944. szeptember 17-én angol és amerikai repülőgépek Hatvant bombázták. Először célt tévesztve végig „vágtattak” a Zagyva völgyén Salgótarjánig, majd visszafordulva csaptak le a hatvani állomásra. Jobbágyi és Selyp között kezdtek ereszkedni. … Ugyancsak szeptemberben történt, hogy mintegy kétszáz erdélyi menekült érkezett a faluba. Szekereiket magyar honvédek kísérték. Elhelyezésükről Zimányi Szilárd főjegyző gondoskodott. 1944-ben gróf Apponyi Györgyné, Odescalchi Margitot szintén letartóztatták és Debrecenbe vitték. 1944. augusztus 21-én a Lakatos-kormány feloszlatta a debreceni internáló tábort. Odescalchi Margit kiszabadult és hazatérhetett Jobbágyiba.”⁸ Október 15-e után, félve az újabb letartóztatástól, az Apponyi család bujkálni kényszerült. A két gyermeket, Évát és Albertet Salgótarjánban, majd Jobbágyiban rejtették el a jó ismerősök. A megszálló SS-ek, mielőtt elhagyták a falut, kifosztották az uradalmat. Elhajtottak harminc szarvasmarhát, ugyanannyi sertést. Elszállítottak több teherautó gabonát, kukoricát. Az elvadult katonák durvasága abban is megnyilvánult, hogy a megszállás napjaiban a kastély könyvtárából kihordtak több tucat könyvet és abból készítettek járdát az épület előtt.  …

Hivatkozások:

1. A Váci Egyházmegye történeti névtára – Vác 1915.
2. Morvai Györgyné: Jobbágyi története – kézirat 1974.
3. Győrffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza – Akadémiai Kiadó Budapest 1987.
4. Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiája – Akadémiai Kiadó Budapest 1978. 308. old.
5. Fábiánné Nógrády Ildikó – Lendvai Ferenc – Nógrády Andor: Jobbágyi története I. 1994. 22. old.
6. Fábiánné Nógrády Ildikó – Lendvai Ferenc – Nógrády Andor: Jobbágyi története I. 1994. 49. old.
7. Fábiánné Nógrády Ildikó – Lendvai Ferenc – Nógrády Andor: Jobbágyi története I. 1994. 73. old.
8. Nógrády Andor: Jobbágyi története II. – 2000. 13. old.

Felhasznált és az érdeklődők számára javasolt irodalom:

Fábiánné Nógrády Ildikó – Lendvai Ferenc – Nógrády Andor: Jobbágyi története I. 1994.
Nógrády Andor: Jobbágyi története II. – 2000.